Gergely Enikő

Egy század múlva...

Mielőtt válaszokat és/vagy válasz halmazokat adnánk, meg kellene állnunk, mély

levegőt vennünk és elgondolkozunk. Elgondolkozunk azon, hogy mi mit akarunk, mi hogyan

akarunk élni, és ami után eldöntöttük, akkor annak tudatában gondolkodjunk el azon, hogy mi

mit szeretnénk örökségül hagyni a következő generáció(k)nak, hogy ők hogyan éljenek. Ez,

csakis ez tud segítséget nyújtani nekünk fogalmat alkotni egy jövőképről, amit szeretnénk

(vagy sem?!?), de semmilyen körülmény között sem adná meg azt a biztos végső választ,

hogy na, mármost az úgy lesz, hogy... Már azért sem, mert csak a holnapi, azutáni, vagy

esetleg egy év után történi fogó eseményekben lehetünk biztosak, de százévnyi távolság

történeteiben nehezen. Itt csak egy lehetőségünk marad, éspedig: a Képzeletünk. Ez a csodás,

megfoghatatlan rendszer, a Képzelet, elvihet minket egy olyan világnak a tájaira, amelyen

még sosem jártunk és sosem fogunk járni sem emberként, sem testként, sem anyagként. De...

járhatunk! Talán ezek után könnyebb lesz majd megjövendölni, hogy mi fog történni száz év

múlva, mikor mi már nem leszünk....