Sosterics Éva

Csak100 év

Kibo lassan sétált a száraz, kirepedezett földön. Lábát szorította a cipő,

amelyet mostantól hordania kell. Érezte, hogy nagy nap ez a mai. Ma meg fogja

érteni a világot, ezt mondták neki. Innentől kezdve nem lehet egész nap a

szarvasmarhákkal, pedig úgy szereti őket.

Kibo 11 éves volt, a fulbe népcsoporthoz tartozott, amely egy afrikai

nomád nép. A fiú tudott írni-olvasni, erre nagyanyja tanította meg, aki már túl

öreg volt ahhoz, hogy részt vegyen a nők napi munkájában. A fiú iskolába

azonban nem járt, egészen a mai napig. Nemrégiben volt egy nagy falugyűlés,

amit a TFE (Together for Earth) emberei tartottak. Kibonak is ott kellett lennie

és az összes gyereknek, aki a faluban lakott. Elmondták nekik (vagyis csak

fordították, hiszen senki nem tudott angolul csak a helyi orvos), hogy innentől

kezdve új szabályok vonatkoznak mindenkire. Minden gyermeknek iskolába

kell járnia egészen felnőtt koráig. Ha valaki nem tartja be a szabályokat, akkor

lázadónak minősítik. Olyannak, aki az egész emberiség és a Föld jövője ellen

lázad és elviszik egy olyan helyre, ahol átkezelik. Valaki azt suttogta, hogy az

átkezelés alatt bezárják az embereket és különböző gyógyszereket kapnak.

A TFE emberei azt is mondták, senki nem csinálhatja többé azt, amit

eddig csinált, mert ebben nincs fejlődés és ha nincs fejlődés, akkor elpusztul a

Föld.

A kisfiú közben meg arra gondolt, ha nem gondoskodik a

szarvasmarhákról azok nem fognak elpusztulni?

Kibo nem akart arra a helyre kerülni. Nem akarta, hogy átkezeljék. Utálta

a gyógyszereket. Emlékezett rá, amikor kisgyermekkorában egy ízben nagyon

beteg volt. Akkor sok gyógyszert kellett szednie és azóta nem szerette az orvost

sem. Ha volt valami baja, mindig a nagymamája főzött neki valami főzetet és

attól meggyógyult.

Megkérdezte a nagyanyjától, hogy szerinte mi a fejlődés?

Ő sem igazán tudta, de ránézett a marhákra, a fákra, a virágokra és a fiúra,

majd annyit mondott, hogy fejlődni annyi, mint élni és nem meghalni.

Persze ha a Kibo a TFE embereit kérdezte volna ők egyből tudták volna a

választ:haladás, változás, modernizáció, innováció...

Összezavarodva indult el az iskolába, ahol számára teljesen ismeretlen

volt minden. Mikor beért a terembe leült a többi gyerek közé és ránézett a

táblára. A számokat ismerte, de azt nem értette mit jelentenek:

2119.01.21.

TFE

Together for Earth

Kibo úgy döntött, hogy mindent megtanul, amit mondanak, mert nem

akart meghalni: Élni akart.

Mire hazaért nagyanyjától megtudta, hogy a szüleit elvitték arra a helyre.

Őket át kell nevelni, mert lázadók. A nő, akin rajta volt a TFE kitűzője azt

mondta, hogy ne féljen, mert nem bántják őket, hiszen béke van. Nemsokára

visszatérnek, hiszen a gyógyszerek nagyon hatásosak, pár hónap alatt sikerül

majd megváltozniuk és megértik az új világ rendjét.

Kibo sírva indult ki a marhákhoz, de már azok sem voltak a helyükön.

Egy TFE feliratú autóra terelték őket.

Már ők is a fejlődés útjába állnak? Hol van az a fejlődés?

Kibo rettentően dühös volt rá.

Akkor elhatározta, hogy ha megtalálja, megkérdezi tőle, hogy miért vett el

tőle Mindent

.