Székely Zsófia

A jövő emlékei

A szoba sötétjének magányában csak egyetlen csillogó szempár mustrálja a plafont. Véges gazdagság

és végtelen magány maradt már csak társa a férfinak, ki még abban a korban született, mikor a

gyermekeket mind gondosan elnevezték. Régi kultúrák elfeledett nyelvein szóló eszmei értékek

szolgáltak a nevek alapjaiként, mint a becsület, a kitartás vagy a megbocsátás, igaz, valódi jelentésük

a haladó idővel egyre mélyebbre tipródott a múlt porába.

Norbert csak fekszik, és nem érti, miért pont az északi fényről nevezték el. Makacs módra így

határoztak a szülei, pedig hívhatnák Fúziónak, Koriandernek vagy akár Türkiznek is, a szeme színe

miatt. De nem, neki feltétlenül a magnetoszférában ionizálódó légköri vegyületekről kellett nevet

kapnia. Hiszen, azért mégiscsak jobban hangzik, hogy Kocsis Norbert, mint hogy Kocsis Fúzió. Ezzel

még ő maga is egyet tud érteni. De hát nem tehet róla, hogy a családneve konzervatívabb, mint egy

chilis babos bödön.....